Üss vagy fuss, avagy a stressz hatás a szervezetre

A stressz nem betegség, de előkészíti a terepet hozzá.

Az élet természetes velejárója a stressz, sőt szükség is van rá, hogy testünk és jellemünk is fejlődjön. De nem mindegy milyen mértékű és milyen hosszú stressznek tesszük ki szervezetünket.”Bizonyos mértékű stressz, vagyis a környezet kihívásai és optimális szintű megterhelés az élményekkel teli élet és egészséges lelki működés feltétele.” (Selye, 1976) A test arra lett “kitalálva”, hogy folyamatosan alkalmazkodjon a belső és külső változásokhoz. Gondoljunk bele, bizonyos helyzetekben szó szerint életmentő, hogy bekapcsol  a stressz reakció. Sétálunk az utcán, majd a zöld lámpánál lelépünk az úttestre, azonban hirtelen egy autó átszáguld előttünk. Ebben a pillanatban az agy “kapcsol”, elkezdi a vért izmaink felé áramoltatni, a légzés és a szívverés felgyorsul… így képesek vagyunk megállni vagy hátra ugorni egy ilyen szituációban.

A mai kor emberét kevésbé fenyegetik tényleges fizikai behatások, míg az ősidőkben ténylegesen küzdeni kellett az életben maradásért, tehát vagy “ütött vagy futott” az ősember a kardfogú tigris elől. Ekkor a testben a stressz hatására felszabadult hormonok és a szimpatikus idegrendszer aktiválása szó szerint életet mentettek.

Agyunk folyamatosan biológiává alakítja át a pszichológiát. (Joachim Bauer)

Hogy néz ki ez a reakció mai kor emberénél?

Ritkán vagyunk kitéve fizikai stressznek, ahol életünkért kell küzdeni. Viszont a szervezet a pszichés stresszre is hasonló kép reagál. A munkahelyünkön ugyan nem szoktunk elfutni a főnökünk által ért stressztől, vagy egy rossz párkapcsolatban nem kell fizikálisan harcolnunk, hogy megkapjuk az érzelmi biztonságot, de a testünk lereagálja az idegrendszer és a hormonok szintjén. Fejben lehet, hogy már rég túlléptünk az adott helyzeten, de testünk hordozza ezen reakciók sokaságának következményét. Fontos tudnunk, hogy az evolúció folyamán a testünk nem tudott alkalmazkodni a jelenkor stresszeihez, így minden apróbb stresszre is úgy reagál, mintha küzdenie vagy menekülnie kellene a kardfogú tigris elől.

Az Általános Adaptációs Szindróma (GAS) Selye János nevéhez fűződik, aki több évtizeden át kutatta a stressz hatását az emberi szervezetre. Amikor találkozunk egy stresszorral az alábbi folyamat zajlik le:

1, Vészreakció “üss vagy fuss”

  • felgyorsul a szívműködés, hogy több vér jusson az izmokhoz
  • felgyorsul a légzés, hogy több oxigén jusson a vérbe
  • megemelkedik a vérnyomás
  • emelkedik a vércukorszint
  • a nem létfontosságú szervekről a meneküléshez szükséges szervek felé áramlik- emésztőrendszerből az izmok felé
  • kitágulnak a pupillák, hogy több fény jusson a szembe
  • az idegrendszer éber lesz, a figyelem beszűkül

2, Ellenállás

A nem szűnő stressz hatására a szervezet elkezd aktívan ellenállni, vagyis a  megváltozott paraméterekhez alkalmazkodni, mely rengeteg energiát emészt fel.

  • állandósult magas vérnyomás
  • szabálytalan légzés
  • alvászavarok az állandó éberség miatt
  • görcsös izmok, a feszültség miatt
  • emésztési problémák, mivel a vér inkább az izmokba áramlik

Amikor a szervezet ezt már nem tudja tolerálni, bekövetkezik a kimerülés szakasza.

3, Kimerülés

Ebben a fázisban elfogynak a tartalékolt energiák, az immunrendszer legyengül, bekövetkezik a betegség.

Generális adaptációs szindróma stressz

Mit tegyünk ha már kialakult a kimerülés fázisa?

Szüntessük meg a stresszort, amennyiben lehetséges. Változtassunk a munkahelyi körülményeken, lépjünk ki a rossz párkapcsolatból, húzzuk meg a határainkat.

Kerüljük el a stressz ismétlődést. Vizsgáljuk meg miért hagytuk, hogy a stressz idáig elfajuljon. Adjuk meg magunknak azt az önbizalmat, önbecsülést és az érzelmi biztonságot, melyből bátran tudunk nyitni a  világ felé.

A kialakult fizikai elváltozásokat hozzuk helyre. Ebben nagy segítség lehet a bio és neurofeedback tréning, mellyel újra megtaníthatjuk a testet és az agyat a helyes működésre.

Amennyiben mindezt meg tudtuk tenni, a stressz többé nem probléma lesz, hanem kihívás.