Hogy miért is lett ennyire személyes számomra ez az adománygyűjtés és mi történt ez alatt a 6 hét alatt? – hát igen, ezek a kérdések most mind megválaszolásra várnak, így az aktív kampány időszak befejezésével…
Sokan tudjátok rólam, hogy immár 6 éve foglalkozom bio-és neurofeedback fejlesztéssel Tatabányán egy remek csapattal karöltve. Kollégáimmal az évek alatt sokat dolgoztunk azon, hogy Komárom-Esztergom Vármegyében megismertessük az idegrendszeri szabályozás ezen kiegészítő, ugyanakkor tudományosan bizonyított fejlesztési lehetőségét. Akárhol is, akár hogyan is beszélek az általunk nyújtott fejlesztésről, egy kérdés mindig központi szerepet kap, ami pedig nem más, mint a szolgáltatás ára és annak piaci alapon való egyéni finanszírozása. Számos megkeresés és érdeklődés zárul le azzal, hogy a szülő ezt a lehetőséget anyagilag sajnos már nem tudja vállalni.
Ezt felismerve örömmel csatlakoztam már két évvel ezelőtt is ahhoz a gondolathoz, majd ötleteléshez, hogy az Országos Bio-és Neurofeedback Független Egyesület hozzon létre egy Támogatói Alapot, melynek célja az lesz, hogy az abba gyűjtött adományok hathatós és eredményes segítséget nyújtsanak majd azon gyermekek számára is, akiknek ugyan szükségük lenne az idegrendszer fejlesztésének ezen módszerére, de szüleik anyagi lehetőségei nem engedhetik meg azt. Ez a terv a 2025-ös évben tetté érett, és ahogy az elejétől, úgy most is nagy örömmel adatm magam, Kolléganőm, Andi felvetett ötletéhez, miszerint egy úgynevezett követes adománygyűjtéssel kezdjük meg az Alap feltöltését.
„Ez a hat hét arról szólt, hogy mit jelent igazán összefogni. Minden egyes adomány mögött ott volt egy ember, aki hitt bennünk – és ez felemelőbb érzés volt bárminél. Hálás vagyok mindenkinek, aki mellém állt: a családomnak, a barátaimnak, a Connection Now közösség tagjainak, a diáktársaimnak, az ügyfeleimnek, a kollégáimnak és mindazoknak, akik bátorítottak, megosztották a posztjaimat, vagy csak egy kedves szóval segítettek.
Mindannyian hozzátettetek valamit, és ez az egész élmény sokkal többről szólt, mint egy
cél eléréséről – arról szólt, hogy együtt milyen hihetetlen ereje van a jószándéknak.”Timár Julianna
Őszintén szólva Andi első megkeresését követően, az izgatottság mellett, azért volt bennem bőven aggódalom és talán még félelem is. Szuper ötletnek gondoltam, attól azonban tartottam, hogy egyrészt tudom e tartani majd a vállalt kötelezettséget, azaz, hogy rendszeres közösségi megjelenéssel folyamatosan kiállok a nyilvánosság elé a Jó Ügyemmel. El kezdett nyomni annak a súlya, hogy bár ez a vállalás nem mindennapos posztolási kényszert jelent, azért biztosan lesz vele idő, melyet be kell iktatnom a mindennapjaim sűrűjébe. Na meg aztán ott volt az is, hogy miként és milyen formában fogom én mindezt megjeleníteni? Az egyértelmű volt, hogy nekem és követes társaimnak fontos ez az ügy, azt viszont csak remélni mertem, hogy másokat is megérint majd az ügyünk fontossága.
Lassan visszatér az életem a normál kerékvágásba. Szervezem a Tisza- tavi bringázást tavasszal. Hálásan köszönöm, hogy támogattatok, s hogy elviseltétek a kicsit sok posztomat. Köszönöm nektek a gyerekek nevében is!
B. Torbavecz Csilla
Aztán elkezdtük…egyeztettünk, írogattunk, közös chat csoportot hoztunk létre, egymástól és egymásból inspirálódtunk, majd augusztus végén ténylegesen rajtoltunk is. Emlékszem az induló posztot valahogy a délelőtti órákban raktam ki, és nem sokkal dél után csörgött a telefonom, jöttek a Messenger üzenetek. A családom, a barátaim és az ismerőseim hívtak, írtak. Elmondták, hogy nagyszerű a kezdeményezés, nem kérdés, hogy segítenek és büszkék rám, hogy én is egy Jó Ügy követe vagyok! Azonnal írtam a kollégákkal közös chat csoportba, alig vártam, hogy leírhassam nekik az alig pár óra alatt átélt sok pozitív elérést. Még csak a gépelésnél tartottam, amikor egyenként kezdtek Ők is bejelentkezni és ugyanarról az örömről írtak, amit én is éreztem, már az indulás napján. Ekkor már bizonyosan tudtam, hogy jó helyen, jó időben és jó közösségben vagyok ezzel a vállalással.
Ez most valami olyan mély kapcsolódássá alakult a kollégákkal, amit én szeretnék örökre a szívembe zárni és magammal vinni életem kevésbé reménytelibb időszakaira. Köszönöm, hogy hittetek bennem!
Bukó Andrea
Nem mondom, hogy könnyű volt néhány naponta újra és újra megjelenni az online felületen, újra és újra megjeleníteni az ügyemet és annak fontosságát. Voltak a 6 hét alatt nehezebben jött szavak és posztok, de a csapatunk ereje és kreativitása mindig átsegített ezeken.
Így történt, hogy aztán egy szempillantás alatt elrepült ez az időszak. Ez a néhány hét megerősítette számomra azt, amit már eddig is tudtam: egy segíteni tudó és akaró csodás közösség tagja vagyok a személyes és a szakmai közösségeimben is, ugyanakkor bizonyította azt is, hogy az emberi összefogásnál nincs felemelőbb érzés. Megtanított ez a pár hét arra, hogy higgyek magamban, és abban, hogy az, ami mellett én kiállok, és amiben én hiszek, az más számára is lehet fontos!
Érdekes 6 hét volt, kemény komfortzóna-átlépésekkel és felismerésekkel. Az adományozás fontos. Mit adhatunk? Nem csak pénzt. Időt, figyelmet, egy jó szót. JELEN-LÉT-et. És mit kaphatunk érte? Barátságokat, szerelmet, hatalmas élményeket egy-egy jól megszervezett koncert vagy ifjúsági találkozó során, vagy mindössze egy hálás tekintetet valakitől, aki ott és akkor nem tudja viszonozni. De valahol-valamikor biztosan megteszi. Mert az emberek szeretnek adni.
Kisné Hillier Cecília
Most pedig, inspiráltan érzem magam, mert a közösen összegyűjtött adományok nem csak az Egyesületünknek és a Kollégáknak, de azon érintett családoknak is új kezdetet jelent, akik eddig anyagi nehézségeik miatt nem tudták a neurofeedback típusú fejlesztést igénybe venni.
Hálás szívvel mondok köszönetet MINDENKINEK, aki részt vette ebben a hat hetes időszakban, aki adományozott, aki támogatott, aki lelkesen osztotta a posztjainkat, aki hitt bennünk és mindannyiunk JÓ ÜGYÉBEN.
Legyen ez a vég, tehát egy új kezdet, melynek keretében azt kívánom sok ilyen „hat hét” álljon majd mögöttünk és mellettünk!
Skrek-Szappan Edit
