Két neurofeedback-modell, egy szakmai mérlegelés

Gondolatok egy ILF-tréner szemszögéből egy Bee Medic webinár után

ILF-trénerként dolgozom. A mindennapi munkámban elsősorban infra-low frequency neurofeedbackkel találkozom, ebben gondolkodom, ebben szereztem tapasztalatot. Éppen ezért mindig is érdekelt, mit és hogyan képviselnek azok, akik a klasszikus, frekvenciasáv-alapú neurofeedback modellből indulnak ki.

Amikor megláttam, hogy a Bee Medic – akit eddig elsősorban ILF-hez köthető rendszerként ismertem – frekvenciasáv-alapú tréninget is indít, kifejezetten kíváncsi lettem. Nem azért, mert „váltani” akartam volna, hanem mert szerettem volna érteni:  hogyan gondolkodnak, milyen modellben helyezik el ezt a megközelítést, és mit jelent ez a gyakorlatban egy tréner számára.

Ezért vettem részt a webináron.

Nem módszervita, hanem szemlélet

Az előadás egyik legerősebb – és számomra legmegnyugtatóbb – üzenete az volt, hogy a frekvenciasáv-alapú és az ILF-alapú neurofeedback nem egymás ellenében létező módszerek. Nem „régi” és „új”, nem „jobb” és „rosszabb”, hanem különböző modellek, amelyek másképp közelítenek ugyanahhoz a komplex rendszerhez: az idegrendszeri önszabályozáshoz.

Ez a különbség nem technikai részletkérdés. Nem arról szól, hogy melyik szoftver mit tud, vagy hány csatornát kezel. Sokkal inkább arról, hogyan gondolkodunk az agy működéséről, és milyen kérdéseket teszünk fel egy adott kliensnél. Ez a felismerés már önmagában elmozdítja a beszélgetést a „melyik módszer a jobb?” irányából egy sokkal termékenyebb térbe.

Röviden a neurofeedback alaplogikájáról

A neurofeedback minden formája egy zárt visszacsatolásos tanulási folyamatra épül. Az idegrendszer valós idejű információt kap saját működéséről, és – külső utasítás nélkül – alkalmazkodik ehhez a visszajelzéshez.

A különbség nem abban van, hogy van-e tanulás, hanem abban, hogy:

  • mit tekintünk releváns jelnek,
  • mit nevezünk változásnak,
  • és milyen szinten várjuk a hatást.

Ezek a kérdések már nem technikaiak, hanem értelmezésiek.

Frekvenciasáv-alapú megközelítés: amikor a jel a fókusz

A klasszikus frekvenciasáv-alapú neurofeedback modell az agyműködést elsősorban oszcillációk mentén értelmezi. Meghatározott frekvenciatartományokhoz – theta, alfa, béta stb. – funkciókat, állapotokat, teljesítményjellemzőket rendel, és ezek célzott módosítására törekszik.

Ez a megközelítés különösen erős ott, ahol:

  • jól azonosítható EEG-mintázatok vannak jelen,
  • a cél egy adott teljesítmény vagy funkció finomhangolása,
  • vagy neurológiai, strukturális szempontból releváns eltérések láthatók.

Ebben a modellben a változás gyakran a jel szintjén válik mérhetővé, és ebből következtetünk a működés javulására.

ILF: amikor az állapot a kiindulópont

Az ILF-alapú megközelítés egészen más szintről indul. Itt nem egy adott frekvenciasáv „javítása” a cél, hanem az idegrendszeri önszabályozás alapszintjének stabilizálása.

A fókusz olyan kérdéseken van, mint:

  • mennyire terhelhető az idegrendszer,
  • milyen gyorsan billen ki,
  • hogyan reagál a stresszre,
  • mennyire rugalmas az állapotváltás.

Sok esetben az EEG önmagában nem mutat kirívó eltérést, mégis egyértelmű, hogy a rendszer nem működik jól. Ilyenkor az ILF nem „korrigál”, hanem feltételeket teremt egy stabilabb működéshez.

Ami számomra trénerként igazán fontos volt

ILF-trénerként számomra az előadás legértékesebb része nem az volt, hogy „megtanultam” a frekvenciasáv-alapú tréninget. Hanem az, hogy világosan kirajzolódott: a modellválasztás nem identitáskérdés, hanem szakmai mérlegelés eredménye. Nem arról van szó, hogy egyik megközelítés leváltja a másikat. Sokkal inkább arról, hogy megértsük:

  • mikor melyik modell ad releváns választ,
  • mikor érdemes más szemszögből ránézni ugyanarra a kliensre,
  • és mikor nem módszert, hanem gondolkodásmódot váltunk.

Ez a hozzáállás számomra sokkal fontosabb, mint bármely konkrét protokoll.

Mit jelent mindez a tréner szerepében?

Ha a neurofeedbacket különböző modelleken keresztül értelmezzük, akkor a tréner szerepe óhatatlanul túlmutat azon, hogy „egy módszert jól alkalmaz”. A kérdés nem az, hogy mennyire pontosan követünk egy protokollt, hanem az, hogy hogyan értelmezzük azt, ami a klienssel történik.

A webinár egyik csendes, de nagyon fontos üzenete számomra az volt, hogy a tréner nem pusztán kivitelező, hanem értelmező pozícióban van. Nem diagnosztizál, nem kezel betegséget, viszont folyamatosan mérlegel:
– mit látok a kliens működésében,
– mire reagál az idegrendszer,
– és mi az, ami ebben a helyzetben valóban releváns visszacsatolás.

Ez a fajta gondolkodás nem kötődik kizárólag sem az ILF-hez, sem a frekvenciasáv-alapú megközelítéshez. Inkább egy szakmai attitűd, amely bármely modellben jelen lehet – vagy hiányozhat.

Nem módszerek között választunk, hanem nézőpontot

A tréneri munka egyik nehézsége – és egyben felelőssége –, hogy könnyű beleragadni egyetlen értelmezési keretbe. Ha egy módszerrel dolgozunk, hajlamosak vagyunk mindent azon keresztül látni. Ez emberileg érthető, szakmailag viszont korlátozó lehet.

A Bee Medic előadása számomra azt erősítette meg, hogy a különböző neurofeedback-modellek nem egymás alternatívái, hanem különböző nézőpontok ugyanarra a rendszerre. És mint minden nézőpont, ezek is részlegesek.

A szakmai kérdés nem az, hogy „melyik az igaz”, hanem az, hogy:

  • adott helyzetben melyik nézőpont ad értelmes kapaszkodót,
  • mikor segít, és mikor nem,
  • és mikor érdemes egy másik modell logikáját is bevonni a gondolkodásba.

Ez a fajta mérlegelés nem látványos, nem könnyen kommunikálható, de hosszú távon ez különbözteti meg a rutinszerű alkalmazást a valódi szakmai jelenléttől.

Tanulható-e ez a szemlélet?

Talán az egyik legfontosabb kérdés, ami bennem megfogalmazódott a webinár után, az volt, hogy ez a gondolkodásmód tanulható és tanítható-e. A válaszom erre egyértelműen igen – de nem protokollok szintjén. Nem arról van szó, hogy minden trénernek „minden módszert” ismernie kellene. Sokkal inkább arról, hogy megtanuljunk:

  • kérdéseket feltenni,
  • bizonytalanságot elviselni,
  • és nem reflexből védeni a saját módszerünket.

Ez a képesség – a szakmai mérlegelés – nem egy eszköz része, hanem a tréner belső munkája. És talán ez az a pont, ahol a szakmai közösségnek is dolga van.

Egy tágabb szakmai üzenet felé

Számomra a Bee Medic webinár nem új módszert adott, hanem megerősített abban, hogy a neurofeedback jövője nem módszertáborokban, hanem párbeszédben és szemléletben dől el. Abban, hogy képesek vagyunk-e ugyanarra a jelenségre több nézőpontból ránézni, és ezt nem gyengeségként, hanem szakmai érettségként kezelni.

Ez az a gondolkodás, amely – véleményem szerint – nemcsak egyéni tréneri szinten fontos, hanem a hazai szakmai közeg számára is irányt mutathat.

Egy közös szakmai irány felé – OBNE-szempontból

Azért tartom fontosnak ezt a gondolkodási ívet, mert túlmutat egyetlen webináron, egyetlen módszeren vagy képzésen. A Bee Medic előadása számomra nem azért volt jelentős, mert „újat mondott”, hanem mert megérkezett benne egy szemlélet, amelyre itthon is régóta szükség van.

Az OBNE keretein belül évek óta azt képviseljük, hogy a neurofeedback nem technológiai verseny, és nem módszertáborok egymásnak feszülése. Sokkal inkább egy olyan terület, ahol a szakmai minőséget az határozza meg, hogyan gondolkodunk a kliens működéséről, és mennyire vagyunk képesek felelősen mérlegelni.

Ebben az értelemben különösen örömteli volt látni, hogy egy nemzetközi szereplő előadásában is megjelenik ez a megközelítés:

  •  nem „ILF kontra frekvenciasáv”,
  •  nem „régi kontra új”,
    hanem különböző modellek, különböző nézőpontok – egy szakmai döntési térben.

Ez a fajta hozzáállás segíthet abban, hogy a hazai tréneri közegben a fókusz ne azon legyen, ki melyik módszerrel dolgozik, hanem azon, hogyan gondolkodik, milyen kérdéseket tesz fel, és mennyire képes a saját eszköztárán túl is látni. Számunkra, OBNE-ként, ez nem egy új irány, hanem egy megerősítés. Annak a szemléletnek a visszaigazolása, hogy a neurofeedback fejlődése nem elsősorban új protokollokon, hanem érett szakmai párbeszéden múlik.

És ha egy ilyen webinár ehhez akár csak egy lépéssel is közelebb visz, akkor már betöltötte a szerepét.

Bukó Andrea