Neurofeedback: közös alapelvek mellett létező módszertani különbségek

Előző bejegyzésünkben a neurofeedback különböző irányzatai mögött megjelenő közös alapelvekre hívtuk fel a figyelmet. A témához érkezett szakmai reflexiók nyomán fontosnak tartjuk pontosítani, hogy a közös alapelvek hangsúlyozása nem jelenti a módszertani különbségek háttérbe szorítását. A neurofeedback szakirodalma a területet gyűjtőfogalomként kezeli, amelyen belül többféle rendszertervezési, célválasztási és visszajelzési eljárás jelenik meg.

A főbb neurofeedback irányzatok és eltéréseik

A különböző irányzatok közé sorolhatók a frekvencia- vagy amplitúdóalapú EEG-neurofeedback protokollok, a lassú kérgi potenciálokra épülő tréningek, a normatív adatbázisokhoz viszonyító Z-score alapú megközelítések, valamint az infra-low frequency, azaz ILF-neurofeedback is. Ezek az eljárások nem teljesen azonos neurofiziológiai paramétereket követnek, és nem azonos elméleti keretből indulnak ki, ezért módszertani szempontból nem tekinthetők egymás egyszerű variánsainak. 

A frekvencia- és amplitúdóalapú tréningek jellemzően meghatározott EEG-sávok aktivitásának növelésére vagy csökkentésére irányulnak. Ezzel szemben a lassú kérgi potenciálokra épülő neurofeedback más típusú idegrendszeri változót céloz, és a szakirodalom külön módszertani kategóriaként tárgyalja. A Z-score megközelítések további eltérést jelentenek, mivel ezekben az aktuális EEG-jellemzők normatív referencia-adatbázishoz viszonyított eltérése kap hangsúlyt. Az ILF-neurofeedback pedig a nagyon lassú agyi folyamatokra helyezi a fókuszt, és a szakirodalom ezt is önállóan tárgyalt megközelítésként írja le. 

Módszertani különbségek jelentősége

Mindez nem pusztán technikai részletkérdés. A célparaméter megválasztása befolyásolja, hogy milyen visszajelzést kap a kliens, milyen tanulási folyamatot feltételez a tréning, és milyen értelmezési keretben vizsgáljuk a változásokat. A neurofeedback módszertanával foglalkozó összefoglalók hangsúlyozzák, hogy az elektródaelhelyezés, a montage, a célváltozó, a feedback típusa és a protokoll logikája mind érdemi különbségeket jelenthetnek az egyes irányzatok között.

Közös alapelvek a különböző megközelítések mögött

Ugyanakkor a módszertani különbségek elismerése mellett fontos fenntartani azt az állítást is, hogy a neurofeedback különböző formái között léteznek közös alapelvek. A szakirodalom tágabb keretben a neurofeedbacket olyan pszichofiziológiai eljárásként írja le, amelyben az idegi aktivitás online visszajelzése az önszabályozást szolgálja, és amely tanulási folyamatként is értelmezhető. Ez a közös működési logika akkor is azonosítható, ha az egyes irányzatok eltérő neurofiziológiai célpontokat, eltérő technikai megoldásokat és eltérő értelmezési kereteket alkalmaznak.

A hatékonyságot befolyásoló tényezők

A kutatások arra is rámutatnak, hogy a neurofeedback eredményessége nem kizárólag a választott protokolltól függ. A módszertani és elméleti megfontolások mellett szerepet játszhat a tanulási helyzet szerkezete, a visszajelzés formája, valamint általában a megvalósítás minősége is. Ez nem a módszertani különbségek jelentőségének csökkentését jelenti, hanem annak elfogadását, hogy a neurofeedback értelmezése több tényező együttes mérlegelését igényli.

A fentiek alapján szakmailag talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy a neurofeedback területén egyszerre vannak jelen közös alapelvek és valódi módszertani különbségek. A közös alapelvek közé sorolható a valós idejű visszajelzés, az önszabályozás támogatása és a tanulási folyamat szerepe. A különbségek pedig megjelennek abban, hogy mely neurofiziológiai paraméter áll a középpontban, milyen elméleti modellből indul ki az adott megközelítés, milyen mérési és összehasonlítási keretet alkalmaz, és milyen módon történik a tréning szervezése és finomhangolása. 

Ezért az előző bejegyzés gondolatát a jelen pontosítással együtt tartjuk érvényesnek: a neurofeedback nem egységes, homogén technika, hanem többféle módszer összefoglaló neve. E módszerek között vannak releváns szakmai különbségek, ugyanakkor a különböző irányzatok között olyan közös működési keretek is azonosíthatók, amelyek indokolttá teszik, hogy a területről ne kizárólag az eltérések, hanem a közös alapelvek felől is beszéljünk. 

Kisné Hullán Gabriella

Hivatkozások

  • Marzbani H, Marateb HR, Mansourian M. Neurofeedback: A Comprehensive Review on System Design, Methodology and Clinical Applications. Basic and Clinical Neuroscience. 2016.
  • Gruzelier JH. EEG-neurofeedback for optimising performance. III: A review of methodological and theoretical considerations. Neuroscience & Biobehavioral Reviews. 2014.
  • Heinrich H, Gevensleben H, Strehl U. Neurofeedback – train your brain to train behaviour. Journal of Child Psychology and Psychiatry. 2007.
  • Simkin DR, Thatcher RW, Lubar J. Quantitative EEG and neurofeedback in children and adolescents: anxiety, ADHD, autism, learning disabilities and epilepsy. Child and Adolescent Psychiatric Clinics of North America. 2014.
  • Bazzana F, Finzi S, Di Fini G, Veglia F. Infra-Low Frequency Neurofeedback: A Systematic Mixed Studies Review. Frontiers in Human Neuroscience. 2022.
  • Sitaram R, Ros T, Stoeckel L, et al. Closed-loop brain training: the science of neurofeedback. Nature Reviews Neuroscience. 2017.